Ez a tábor úgy kezdődött, hogy nagyon kalandosnak ígérkezik a folytatás. Már lesz mire emlékezni, s mint tudjuk, az adott pillanatban kellemetlen dolgokat az idő megszépíti, és néhány hét vagy hónap távlatából már kalandként meséljük ismerőseinknek.
Nos, ez a mai nap bővelkedett ilyenekben. Mintha előre vetítették volna a reggeli késések, hogy ez a 16. tábor kicsit másképp indul majd, mint az eddigiek.
Szóval nagyon jó ütemben, terveink szerint értük el a határt, Vállajt. Rögtön fölszállt a két határőr, és úgy tűnt, hogy rendben zajlanak az úti okmány ellenőrzések. Aztán egyikük hirtelen előre szólt, és megkérdezte, hogy tudunk-e arról, hogy lejárt igazolványú utasunk van. Viccnek tűnt a kérdés, hiszen reggel mindenkiét ellenőriztük. S mégis. Egyik diáknál néhány hete lejárt ideiglenes igazolvány volt. Így sajnos nem léphette át a határt. Rövid kupaktanács, gyors segítség kérés a Dunakeszi Okmányiroda vezetőjétől, és a megoldás máris körvonalazódott. A tanulság? Érdemes ott lenni a meghirdetett szülői értekezleten, érdemes áttanulmányozni a blogot ha már nem sikerült a szülőin való részvétel, s legfőképpen érdemes tanácsot kérni még akkor is, ha reggel derül ki az okmány érvénytelensége. Bizonyára nem az "otthon hagyjuk" opció lett volna az egyetlen megoldási javaslatunk ebben a helyzetben. No, ezt csak a jövőre nézve említem jó tanácsként. Szóval Miklós bácsi a magyar oldalon maradt a diákkal, anyuka bement az okmányirodába az elkészült okmányért, és elindult a magyar-román határra. Mi pedig úgy határoztunk - ha már a Tordai-hasadékot nem tudjuk bejárni - Nagykároly környékén keresünk arra érdemes helyet, mondjuk az erdődi kastélyt, ahol Petőfi Sándor feleségül vette Szendrey Júliát, vagy a Majtényi síkot, a Rákóczi szabadságharc fegyverletételének helyszínét, Érmindszenten az Ady emlékházat, vagy Sződemeteren Kölcsey Ferencét. A terv szép volt, el is kezdtük a megvalósítását a nagykárolyi Károlyi Kastélyban.
S ekkor jött egy telefonhívás, ami sajnos engem érintett. Így irányt váltottunk, Debrecenbe .Épen akkor ért az anyuka is oda az okmányokkal, mire mi a buszunkkal. Sajnos el kellett búcsúznom a csapattól, de ígérem, hogy folyamatosan tartom a kapcsolatot velük, s így a távolból is segítem a programok megvalósulását. Jelenleg Kolozsvár térségében jár a a csapat, sajnos rossz , esős, szeles, kellemetlen időben. Vélhetően este 7 óra körül érkeznek majd (román idő szerint) a szállásra. A csapat nagyszerű, hihetetlen türelemmel és megértéssel kezelték a gyerekek a kialakult helyzetet. Legyenek rájuk nagyon büszkék!
Szóval nagyon jó ütemben, terveink szerint értük el a határt, Vállajt. Rögtön fölszállt a két határőr, és úgy tűnt, hogy rendben zajlanak az úti okmány ellenőrzések. Aztán egyikük hirtelen előre szólt, és megkérdezte, hogy tudunk-e arról, hogy lejárt igazolványú utasunk van. Viccnek tűnt a kérdés, hiszen reggel mindenkiét ellenőriztük. S mégis. Egyik diáknál néhány hete lejárt ideiglenes igazolvány volt. Így sajnos nem léphette át a határt. Rövid kupaktanács, gyors segítség kérés a Dunakeszi Okmányiroda vezetőjétől, és a megoldás máris körvonalazódott. A tanulság? Érdemes ott lenni a meghirdetett szülői értekezleten, érdemes áttanulmányozni a blogot ha már nem sikerült a szülőin való részvétel, s legfőképpen érdemes tanácsot kérni még akkor is, ha reggel derül ki az okmány érvénytelensége. Bizonyára nem az "otthon hagyjuk" opció lett volna az egyetlen megoldási javaslatunk ebben a helyzetben. No, ezt csak a jövőre nézve említem jó tanácsként. Szóval Miklós bácsi a magyar oldalon maradt a diákkal, anyuka bement az okmányirodába az elkészült okmányért, és elindult a magyar-román határra. Mi pedig úgy határoztunk - ha már a Tordai-hasadékot nem tudjuk bejárni - Nagykároly környékén keresünk arra érdemes helyet, mondjuk az erdődi kastélyt, ahol Petőfi Sándor feleségül vette Szendrey Júliát, vagy a Majtényi síkot, a Rákóczi szabadságharc fegyverletételének helyszínét, Érmindszenten az Ady emlékházat, vagy Sződemeteren Kölcsey Ferencét. A terv szép volt, el is kezdtük a megvalósítását a nagykárolyi Károlyi Kastélyban.
S ekkor jött egy telefonhívás, ami sajnos engem érintett. Így irányt váltottunk, Debrecenbe .Épen akkor ért az anyuka is oda az okmányokkal, mire mi a buszunkkal. Sajnos el kellett búcsúznom a csapattól, de ígérem, hogy folyamatosan tartom a kapcsolatot velük, s így a távolból is segítem a programok megvalósulását. Jelenleg Kolozsvár térségében jár a a csapat, sajnos rossz , esős, szeles, kellemetlen időben. Vélhetően este 7 óra körül érkeznek majd (román idő szerint) a szállásra. A csapat nagyszerű, hihetetlen türelemmel és megértéssel kezelték a gyerekek a kialakult helyzetet. Legyenek rájuk nagyon büszkék!
Kedves Táborozók!
VálaszTörlésNagyon hálás vagyok, hogy a gyermekem ott lehet ezen az úton! Ha nem is oly gördülékenyen indult számunkra ez az út... Kedvesen, név nélkül írtatok az érvénytelen igazolvánnyal rendelkező csemetémről, de azért tudjuk, hogy ettől ez nyílt titok. Napok óta gondolkodom, hogy reagáljak-e, végül is emellett döntöttem, no meg le kellett küzdenem a technikai akadályokat. Kicsit a magam védelme érdekében és, hogy a tényleges tanulságot levonhassa mindenki, aki a jövőben utazásra adja fejét, avagy gyermekéét :)
Tény, hogy nem voltam ott a szülőin, de nem érdektelenségből. Férjem 24 órás szolgálatban volt, én pedig rendszerhiba miatt (elszállt adatok) 3/4 10-ig dolgoztam aznap. A blogot jelentem tanulmányoztam, lánykám szorgalmasan listát is készített, hogy semmi ne maradjon itthon.Egy dolgot nem ellenőriztünk le: az ideiglenes személyi érvényességét :( Számomra is csak a telefonhíváskor derült ki ez "malőr". Utólagosan is -és még ki tudja hányszor fogom ezt megtenni -bocsánatot kérek MINDEN ÉRINTETTŐL! Szándékosan soha nem tettem volna ki a saját gyerekemet, meg másik 40 embert ennek. Ha tudomásomra jutott volna, semmiképp' nem sumákoltam volna el a tényt! Ugyan a férjem elindult pénteken az Okmányirodába az új személyiért, - ami már akkor zárva volt - de még akkor sem néztük meg az érvényességi időt. Számomra ez az igazi nagy tanulság! Mindig nézzük meg az úti-dokumentumaink érvényességi idejét :) Amit nem igazán értek: másik lányom személyije két nappal később lett igényelve és az október közepéig érvényes. Bezzeg az övét megnéztem...
Tényleg KÖSZÖNÜNK MINDENT! A lehetőséget, az utat, a rugalmasságotokat, egy nem várt esemény pozitív elbírálását, a naprakész beszámolókat, a sok élményt, amit a gyerekeink szereznek. A képek magukért beszélnek. Mindenki jól érzi magát :)
Mi pedig itthonról "irigykedünk". További áldott, szép utazást kívánunk:
Sándor család
Ui: Öleljük és pusziljuk másodszülöttünket. Nagyon várjuk haza. Addig is megelégszünk a képekkel és a napi beszámolókkal! Köszönjük ezt a munkát :)