Strandolás

Korábban már írtam Maroshévíz legrégebbi fürdőjének különlegességéről. Amikor megérkeztünk, azt hittük, hogy nincs nyitva, ugyanis egy teremtett lélek sem volt bent. Hiába, azért nem strandidő volt. Mielőtt megköveznek, ez fakultatív program volt, kértük, hogy a megfázásra hajlamosak ne fürödjenek, és azt is kértük, hogy a hosszú hajú lányok haja ne legyen vizes. Nagyon ügyesen betartották a gyerekek a kérést, így egy órácska fürdés belefért a mai napunkba. Hajszárító is volt, így senki sem ült föl vizes hajjal a buszra. Hát, holnap minden kiderül - reméljük, hogy senki sem fázott meg. Végül is az idő már kellemes volt, még a napocska is előbujt nekünk. Nagyon élvezték a gyerekek. A fő rozmár persze Miki bácsi és Zoli bácsi voltak. A strand egyik végében még egy kis aranyhalas tavacska is díszelgett:

(Mártinak üzenem: Mivel én rakom föl a képeket, én vagyok a cenzúra is. Mivel idén nem vagyok fotogén formámban, nem mennek át a rostán a képek. De ha jól megnézed, a borszéki képek között van olyan, amin rajta vagyok.)