Akkor következzenek a borszéki képek. Először gyorsan bementünk egy étterembe, hogy az úton fölgyülemlett folyadék mennyiségtől megszabaduljunk. Bár ezt a települést erővel románosítottak a szocializmus idején, ebben az étteremben magyarul fogadtak, magyar rádióadás zengett, a szalvéta színei: piros és zöld, a teríték korondi, stb. Ja, és segítőkészek voltak, nem morogtak, hogy egy busznyi gyermek használta a mosdót. Ezután elindultunk, s rögtön találtunk egy útba igazító térképet és egy információs irodát. Ekkor már biztosak voltunk abban, hogy nem csupán a borvíz forrásokat keressük meg, hanem eltúrázunk az ősforráshoz és a travertino képződményekhez. Gyönyörűen felújított sétányokon haladtunk, rengeteg paddal kiegészítve. Menet közben egy szép kis szobor parkocskát is érintettünk, melyen magyar vezérek egész alakos faragott szobrai fogadták a járókelőket. Ezután a Petőfi forrás felé vettük utunkat, s rövid kaptató után annak a vizét is megkóstoltuk. A gyerekek körében nem aratott túl nagy sikert ez sem, mint ahogy a Lázár forrás vize sem. Tovább kapaszkodtunk, és elértünk a Kerekszék nevű mészkő fennsíkra, ahol pazar panoráma tárult elénk, és jól kiépített ösvények, nagyon intelligens útbaigazító táblákkal és részletes ismertetőkkel, pihenő helyekkel. Európai. Ráadásul előbb magyar nyelven szólt a tájékoztatás. Voltunk az ősforrásnál, melynek a legendája a pásztor legenda, s ma már mofettaként üzemel. A kép azért rossz minőségű, mert zárt ajtón keresztül tudtam csak fotózni a sötét belső részt. Ugyanis a kezeléseket kizárólag orvos írhatja föl, és előzetes bejelentkezést igényel. A csoport kép rossz minőségének egészen más volt az oka. Zoli bácsi fölült a korlátra, hogy a legjobb szögből fotózhassa a csapatot, csakhogy az nem bírta el, és nagyon kellemetlen helyen hatalmas ütést mért rá. Ezzel mintegy 30 évvel ezelőtti focimeccsen kapott labdára emlékeztette és csillagokat látott. Hát csoda, hogy a fotók ezután nem sikerültek? Innen tovább sétáltunk a travertino kiválásokhoz majd leereszkedtünk a jégbarlanghoz, amiben ugyan meg lehet tenni úgy 120 lépést, de arra csak a nagyon vékonyak képesek, olyan kicsi nyíláson kell átpréselődni. A hideget így is éreztük, és kipróbáltuk a nyolcszoros visszhangot is. Zengett tőlünk a hegyoldal, no de sebaj, biztos a medvéket is elijesztettük. Az út menti árokban sokan csodálkoztak rá az ebihalakra és békákra, és fogtak egy kis gyíkocskát is a gyerekek. Visszafelé egy jó lángosozás, majd egy kellemes sétával néhány perc múlva a busznál voltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése